Pár nap emésztődés után felhívtam a Dokinénit. Sokszor kellett hívni, mire elértem, december 20.-án mehettem hozzá a Szigony utcai klinikára. Nagyon kedves volt a telefonban.
Még a Doki mondta, hogy biztosan vesznek majd szövettant: hogy a műtét előtt, vagy után, ezt majd a kórházban döntik el. Itt picit beparáztam, hát mondom tán előtte kéne, vagy nem?! Vagy már úgyis mindegy, ha nem mandula? Szóval nem tudtam, mire számítsak az első találkozón. Amikor odaértünk, pont egy szegény kislányt kezeltek a rendelőben, az egész folyosón hallatszott az üvöltése... Gondolkodtam, most lehet akkor hazamegyek, de K nem engedte. Kiderült, hogy orrvérzés miatt égettek el ereket a kis orrában, vagy valami ilyesmi, hát asszem én is üvöltöttem volna. Kb. 2 órát vártunk, mire mehettem, Dokinéni egyből szimpatikus volt a számomra. Bepötyögte a gépbe az adataimat, és mondta, hogy ő most akkor mintát vesz. Hm, hát okés, én aznap még dolgozni terveztem, fogok tudni pár óra múlva énekelni, kérdeztem tőle. Azt mondta, hát végülis biztosan. Ó mondom, ha már itt vagyok, nem szórakozom, hadd szóljon! Ismerős lidokainos lohasztás, közben 120 oldalnyi dokumentáció aláírása, hogy mintavétel meg minden, K pislogása, hogy most akkor tényleg, hát mondom nagyon úgy néz ki.
Kamera orrba le, követi egy hasonlóan hosszú kis csipeszke, a végén a csippantóval. Az orrom érzéstelenítve van, ott semmit nem érzek, a mandula őfelsége nem, így amikor belecsíp a műszer, tompa érzés követi. Ennél rosszabb, ahogy kifele jön a csipesz, mintha az agyadból szednének ki egy darabot. Végre kint van, de nagyon baljósan nézegeti Dokinéni, sajnos túl pici a darab, még egyszer. Erős voltam, nem érdekes, kell az a minta, ez van. Szóval agyban erős voltam, legalábbis azt hittem, de a másodiknál a húzós érzésnél kész vége lett, hányinger tört rám meg forgás, lefektettek egy ágyra, pár perc alatt oké volt minden. Ha érdekel, a minta úgy nézett ki, már bocs a hasonlatért, mint egy darab fika. Ezért szenvedtem ennyit! A lényeg, sikerült, megvan, hurrá, küldi szövettanra, és 2 hét múlva telefonáljak. Összességében nagyon megnyugodtam, hogy Dokinénim a műtét előtt tudni akarja, mi van az arcomban.
Utána ahogy ment ki a lidokainos érzés az orromból, kezdett fájni a dolog, de teljesen kibírható volt. Persze nem volt idő rendes ebédre, így Burger Kingbe mentünk, hát nem sokat tudtam enni, nem volt jó érzés. Mondjuk egy leves jobban esett volna, mint a sült krumpli :) Aztán simán tudtam tanítani, énekeltem meg minden, a nap végére persze rendesen elfáradtam.
Pont Karácsony előtt zajlott az egész, jól számoltad, csak januárban derült ki az eredmény, K mondta is, Ő annyit kér Karácsonyra, hogy ne legyek rákos. Azért tudtuk, hogy kicsi az esély, de icipicit féltünk is. Elspoilerezem, hogy januárban megtudtuk, biztosan mandula a bűnös.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése