Orrmandula műtét felnőttkorban - 1. bigyó: Mi bajom van?

Alapvetően nem szeretek nyavalyogni, vagy túl bensőséges információkat megosztani a világgal. Akkor mégis miért kezdem el megírni a történetemet? Mert ha van még olyan szerencsés rajtam kívül, aki hasonló cipőben jár, tudja, hogy mire számíthat. Ugyanis amikor a diagnózisom után (orrmandula megnagyobbodás) próbáltam kutakodni a neten, semmit sem találtam, ami eléggé kétségbe ejtett. Tudtam, hogy igen ritka jelenség, és nagyon szerettem volna tudni, mire számíthatok. Kedves Sorstárs, remélem beszámolóm segítségedre lesz!

Szeretnék pontos képet adni az orrmandula műtétről és velejáróiról, így kezdjük a legelején a sztorimat.
34 éves nő vagyok. Kb. 2 évvel ezelőtt kezdődött a kálváriám. Akkor már 8. éve tanítottam óvodás és kisiskolás gyerekeket. Ez azért fontos, mert aki ismer ilyen korú gyerkőket, tudja jól, hogy valami betegség-féleség szinte konstans tényező náluk: kis orrfolyás, köhögés, torokfájás. Aztán az épp kezdődő, de még nem diagnosztizált betegségek a legveszélyesebbek, mert még nem tudják a szülők, de már esetleg fertőz a gyermek, és így ebben az állapotban napokat is eltölthet közösségben. Ilyenekből lesznek a jó kis arcüreg + fülgyulladások, torokmandula gyulladások, egyéb komolyabb megbetegedések észrevétlenül. Egy kisgyermek ráadásul remekül kompenzál, nem sajnáltatja magát, betegen is aktív sokszor, így fordulhat elő, hogy a szupi kis betegség szépen terjed. A pályafutásom első két évében minden sziri-szarit elkaptam, aztán szépen megedződtem, és 6 évig szinte semmi bajom nem volt, max. pici orrfújás. Ezért lett furcsa 2 éve a nagyon erős fülfájás, dugult orr, megkopott, rekedtes hangom, ami egész télen visza-visszatérő "kedves" vendég volt.
Én pedig a kispesti egészségügyi intézetben (leánykori nevén sztk) voltam visszatérő vendég, mert sose hagytam a dolgot hosszú ideig pusztítani, egyrészt, amikor a fül fáj, akkor bizony eléggé fáj, másrészt semmiképpen nem szerettem volna gyermekeimet megfertőzni. Volt minden: középfülgyulladás, fülkürthurut, allergia, arcüreg gyulladás. Nyáron sem kímélt a kis kedves érzés (tompa fülfájás, folyamatos orrfolyás), addigra már állandó társamként ült a fejemen, és az orvosok a parlagfű szezon miatt allergiának keresztelték el. Igen, orvosok, addigra már 3 doki is látott. Mondjuk allergia vizsgálatra egyikük sem küldött el, de biztosan így volt helyes (hahahaha).

2016 januárjában volt az első olyan tudományos-fantasztikus élményünk, ami Hőn Szeretett Páromat (Krisztián, innentől K-nak nevezem itt) K-t és engem eléggé kizökkentett a "szürke hétköznapokból" (de jó is volt): az éjszaka közepén felébredtem, és ki akartam menni pisilni, amikor felülés közben úgy elkezdtem szédülni, hogy visszaestem az ágyba. Kb négykézláb kimásztam, mert eskü azt hittem, szén-monoxid mérgezésem van, szivárog a gáz, mittudomén, és lecsekkoltam, hogy élnek-e a madaraink (tudod mint a kanárik a bányában) és legnagyobb megkönnyebbülésemre éltek. Na mondom jó, akkor biztosan csak hirtelen ültem fel, mentem vissza aludni. De az érzés újra visszatért, pörgött a világ, mint amikor khm kicsit sok volt a pezsi Szilveszterkor és a párnába préselve a fejed kívánod hogy álljon meg a szoba. Pár másodpercig tartott csak, de naponta többször, és iszonyatos volt. K is iszonyatosan megijedt. Másnap elmentünk az ügyeletre, azt mondták, biztos valami vírust kaptam el, sok folyadék, pihenjek. Kb 4 napig csak feküdtem, nem tudtam nagyon mást tenni. Nem tudtam dolgozni.
Nálam ez halálos bűnnek számít, szóval eléggé el voltam szontyolodva. Végül K az interneten talált egy biztató videót, amiben elmagyarázzák, hogy a belső fülben tanyázó kis kristályocskák, amik az egyensúlyozásban játszanak nagy szerepet, elmozdulhatnak, és azt hiszik, hogy miközben fekszem, akkor állok, meg fordítva, és bezavarodnak, okozván ezzel ezt fenomenális élményt. Mivel tényleg minden úgy volt, mint ahogy ebben a videóban elhangzott (a nyak mozgatásánál hülyültem be, pár másodpercig tartott, fekve jobb volt), picit megnyugodtunk, meg közben javult is. Azt is megtudtuk, hogy van rá egy gyakorlat, amit megismételve segíthetünk a helyzeten: gyakoroltam is bőszen.

Diagnózisunk, és a gyógyír rá:

http://vestibular.org/understanding-vestibular-disorders/types-vestibular-disorders/benign-paroxysmal-positional-vertigo

Magyarul (webbeteg.hu) :

Benignus paroxysmalis pozicionális vertigó (jóindulatú, időnként megjelenő pozicionális vertigó - BPPV). A BPPV során intenzív, rövid ideig tartó vertigó alakul ki, a fej helyzetének változtatása során. Különösen erőteljesek a tünetek, ha az ember az ágyban fekve megfordul, vagy felül reggel az ágyban. Akkor jelentkezik ez a betegség, ha a belső fülben található kalcium-karbonát kristályok egy része leszakad és a belső fül kis félkörös ívjárataiba (csatornáiba) bejut. Ezek a kis darabkák mozogásuk során, ingerlik a belső fül érzékelőit, ezáltal heves forgó jellegű szédülést hoznak létre.

A benignus paroxysmalis pozicionális vertigó oka napjainkban még nem tisztázott, az is lehet, hogy az öregedés egyik természetes velejárója. A fej traumája szintén BPPV kialakulásához vezethet.

A belső fül gyulladása. A belső fül gyulladása (akut vestibularis neuronitis vagy labirintitis) hirtelen intenzív vertigót hozhat létre, amely néhány napon keresztül fennállhat, hányingert és hányást okozva. A tünetek annyira hevesek lehetnek, hogy a beteg néhány napra ágyba kényszerül. Szerencsére a vestibularis neuronitis általában néhány nap alatt magától meggyógyul. Vestibularis gyakorlatok végzésével a felépülés gyorsítható. Bár a betegség oka nem ismeretes, vírusos fertőzés merülhet fel a háttérben.

Videó az Epley manőverről, ami segített:

Mondjuk itt már lehetett volna gyanakodni, hogy lehetséges némi-nemű összefüggés, na de ahogy az angol mondja, I am not the sharpest tool in the shed, na jó, igazából teljesen megbíztam az orvosokban, akik kezeltek. Hiba volt? Hm, szerinted? Azt hiszem a bejegyzés címéből elég könnyű rájönni, hogy igen.