Ma voltunk a háziorvosnál az összes leletemért. K térdműtétjénel már megjártuk ezt az utat, mellkasröntgen, Ekg, vérvétel szükséges. Szerencsére minden teljesen rendben van, bár a háziorvos is csak nézett, hogy milyen műtét is lesz?! Hát kedves doktor úr, látja, én már csak ilyen kis szerencsés vagyok. Műtét előtt az összes papírral egyeztetés az altatóorvossal, és aztán már indulandusz a műtétre.
Szerintem sokan csak legyintenek, hogy ez egy rutinműtét, nem kell parázni. Valóban rutinműtétnek számít gyermekkorban (azért mondjuk ha lenne gyermekem és műtődni készülne biztosan nem röhögcsölnék könnyedén), de mint említettem, felnőttként elég ritka. Lelkileg picit nehéz: egyrészt, hogy kiesek a munkából, emiatt bűntudatom van. Másrészt, még pontosan nem tudom, mit nem szabad csinálni a műtét után és mennyi ideig, de kábé mosogatni sem lehet. Szóval jól rá leszek utalva szegény K-ra. Neki meg még azért nem száz százalékos a térde. Izgulok amiatt is, mennyire fog fájni. Senki sem kecsegtet olyasmivel, hogy á, ne izgulj, nem olyan vészes. Fel vagyok készülve, hogy nagyon gáz lesz. Őszintén szólva, mivel évek óta fennáll ez az állapot, már annyira hozzászoktam, azt sem tudom, milyen lesz, ha kint lesz... Aggaszt a ciszta is, de mivel az tünetmentesnek van itélve, azt nem bolygatják. Változni fog a hangom? Érdekes lesz, ha igen. Amit nagyon várok, a kellemetlen szájíz megszünése. Annyira gáz, érzem, hogy valami trutymó folyamatosan csorog le a torkomon. Büdi a szám, na. Sokat mosok fogat, amikor tudok, rágózom. De azért mégis jobb lesz, ha nem lesz az :) A tompa fülfájás pedig állandó. Szerencsésnek tartom magam, hogy levegőt normálisan kapok. Ilyen hülye paráim vannak, hogy mi lesz, ha nem érzek szagokat a műtét után, vagy nem kapok levegőt... Jó, tudom, ez mind szimpla baromság.
A beszámolómmal az is a szándékom, hogy picit segítsek átérezni a szülőknek, hogy mit érezhet a mandulaműtétre váró gyermeke. Sokan évekig halogatják a beavatkozást, mert jaj, műtét, közben meg szegény gyerek hónapokat tölt úgy, hogy nem kap levegőt az orrán. Javaslom a hezitálóknal, csak egy éjszaka próbálja ki, milyen az, ha csak a száján próbál levegőt venni alvás közben. Pici dolognak tűnik, és mégis mennyit számít.
Kevesebb, mint egy hét múlva műtenek. Ez a blog segít lelkileg felkészülnöm az egészre. Felszabadító érzés leírni, ami bennem kavarog. Köszönöm, hogy elolvasod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése