Ma voltunk a háziorvosnál az összes leletemért. K térdműtétjénel már megjártuk ezt az utat, mellkasröntgen, Ekg, vérvétel szükséges. Szerencsére minden teljesen rendben van, bár a háziorvos is csak nézett, hogy milyen műtét is lesz?! Hát kedves doktor úr, látja, én már csak ilyen kis szerencsés vagyok. Műtét előtt az összes papírral egyeztetés az altatóorvossal, és aztán már indulandusz a műtétre.
Szerintem sokan csak legyintenek, hogy ez egy rutinműtét, nem kell parázni. Valóban rutinműtétnek számít gyermekkorban (azért mondjuk ha lenne gyermekem és műtődni készülne biztosan nem röhögcsölnék könnyedén), de mint említettem, felnőttként elég ritka. Lelkileg picit nehéz: egyrészt, hogy kiesek a munkából, emiatt bűntudatom van. Másrészt, még pontosan nem tudom, mit nem szabad csinálni a műtét után és mennyi ideig, de kábé mosogatni sem lehet. Szóval jól rá leszek utalva szegény K-ra. Neki meg még azért nem száz százalékos a térde. Izgulok amiatt is, mennyire fog fájni. Senki sem kecsegtet olyasmivel, hogy á, ne izgulj, nem olyan vészes. Fel vagyok készülve, hogy nagyon gáz lesz. Őszintén szólva, mivel évek óta fennáll ez az állapot, már annyira hozzászoktam, azt sem tudom, milyen lesz, ha kint lesz... Aggaszt a ciszta is, de mivel az tünetmentesnek van itélve, azt nem bolygatják. Változni fog a hangom? Érdekes lesz, ha igen. Amit nagyon várok, a kellemetlen szájíz megszünése. Annyira gáz, érzem, hogy valami trutymó folyamatosan csorog le a torkomon. Büdi a szám, na. Sokat mosok fogat, amikor tudok, rágózom. De azért mégis jobb lesz, ha nem lesz az :) A tompa fülfájás pedig állandó. Szerencsésnek tartom magam, hogy levegőt normálisan kapok. Ilyen hülye paráim vannak, hogy mi lesz, ha nem érzek szagokat a műtét után, vagy nem kapok levegőt... Jó, tudom, ez mind szimpla baromság.
A beszámolómmal az is a szándékom, hogy picit segítsek átérezni a szülőknek, hogy mit érezhet a mandulaműtétre váró gyermeke. Sokan évekig halogatják a beavatkozást, mert jaj, műtét, közben meg szegény gyerek hónapokat tölt úgy, hogy nem kap levegőt az orrán. Javaslom a hezitálóknal, csak egy éjszaka próbálja ki, milyen az, ha csak a száján próbál levegőt venni alvás közben. Pici dolognak tűnik, és mégis mennyit számít.
Kevesebb, mint egy hét múlva műtenek. Ez a blog segít lelkileg felkészülnöm az egészre. Felszabadító érzés leírni, ami bennem kavarog. Köszönöm, hogy elolvasod!
2017. március 16., csütörtök
Orrmandula műtét felnőttkorban 7. rész: Biztosan műtét
Végül 3 héttel a mintavétel után tudtuk meg, hogy szerencsére csak orrmandula, nem egyéb elváltozás van az arcomban. Nem mondanám, hogy féltünk mint az állat, mindenesetre mégis jó érzés volt ezt hallani.
Dokinénihez be kellett menni beszélgetni. Azt mondta, ezt bizony ki kell venni, már nem ott van a helye, felnőttként semmi szerepe, csak kárt okoz. Azért picit reménykedtem, hogy nem lesz műtétre szükség, nyilván felfogtam, hogy de. Csomó kérdés, egyeztetés, vizsgálatok a műtét előtt. Bátran bevallom, lélekben már felkészítettem magam, hogy nem altatnak majd. Szerencsére Dokinéni nagyon emberséges, így nem is volt nála kérdés, hogy altatás lesz, úgy fogalmazott, "ez nem egy kellemes operáció". Az altatás veszélyeitől eltekintve, nem bánom. Főleg, miután megnéztem pár videót hogy milyen lesz :)
Az időponttal kellett picit sakkozni, több ok miatt: a műtét után van esély bevérzésre, ezért mindenképp menstruáció előtt vagy után kellett belőni a dátumot. Szintén lényeges szempont volt, hogy K január 24-én keresztszalag pótló műtétre volt kiírva, miután 3 hétig mankóval szabad csak járni. A teljes rehab 1 év. Nyilván szüksége volt a segítségemre, mellette akartam lenni, együtt dolgozunk, ketten nem eshetünk ki egyszerre a munkából, + amikor én lábadozok, neki már képesnek kell lennie ellátnia engem. Betegségben, egészségben... Mindig is számíthatunk a másikra, így nem volt kérdés, hogy kicsit később műtenek. Februárra beszéltük meg, amit végül inkább elhalasztottunk március 22-re, így volt logikus. Szerencsére K műtétje sikeres volt, hősként viselte, szépen jár gyógytornára, én pedig tudtam neki segíteni. Sokat olvasott beszámolókat a műtétje előtt, ez is adta az ötletet az én történetem megírásához.
A műtét előtti dokumentáció igen vicces.
Már várom előre a szájterpeszt.
Dokinénihez be kellett menni beszélgetni. Azt mondta, ezt bizony ki kell venni, már nem ott van a helye, felnőttként semmi szerepe, csak kárt okoz. Azért picit reménykedtem, hogy nem lesz műtétre szükség, nyilván felfogtam, hogy de. Csomó kérdés, egyeztetés, vizsgálatok a műtét előtt. Bátran bevallom, lélekben már felkészítettem magam, hogy nem altatnak majd. Szerencsére Dokinéni nagyon emberséges, így nem is volt nála kérdés, hogy altatás lesz, úgy fogalmazott, "ez nem egy kellemes operáció". Az altatás veszélyeitől eltekintve, nem bánom. Főleg, miután megnéztem pár videót hogy milyen lesz :)
Az időponttal kellett picit sakkozni, több ok miatt: a műtét után van esély bevérzésre, ezért mindenképp menstruáció előtt vagy után kellett belőni a dátumot. Szintén lényeges szempont volt, hogy K január 24-én keresztszalag pótló műtétre volt kiírva, miután 3 hétig mankóval szabad csak járni. A teljes rehab 1 év. Nyilván szüksége volt a segítségemre, mellette akartam lenni, együtt dolgozunk, ketten nem eshetünk ki egyszerre a munkából, + amikor én lábadozok, neki már képesnek kell lennie ellátnia engem. Betegségben, egészségben... Mindig is számíthatunk a másikra, így nem volt kérdés, hogy kicsit később műtenek. Februárra beszéltük meg, amit végül inkább elhalasztottunk március 22-re, így volt logikus. Szerencsére K műtétje sikeres volt, hősként viselte, szépen jár gyógytornára, én pedig tudtam neki segíteni. Sokat olvasott beszámolókat a műtétje előtt, ez is adta az ötletet az én történetem megírásához.
A műtét előtti dokumentáció igen vicces.
Már várom előre a szájterpeszt.
Orrmandula műtét felnőttkorban 6. bigyó: Hol van az orrmandula?
Alapvetően az orrmandula megnagyobbodás gyermekeknél fordul elő. Védi a kis szervezetüket a betegségektől, támogató szűrőként funkcionálva. Nem vagyok egy nagy tudományos guru, szóval a legegyszerűbb magyarázatom, hogy a gyerkőknek picike a feje, pici benne a hely, így ha a betegségek elleni védő gát, az orrmandula megnagyobbodik az állandó védekezés miatt, elzárja az orrban a levegő útját, meg a fülben a levegő útját, és ez rossz. Hú, ezért amit írtam dokik ezrei kiáltanak fel fájdalmukban :)
Amikor az ismerőseimnek, családnak mondtam, mi lesz velem, sokan adtak tanácsot, hogy majd nem tudok nyelni, meg ilyesmi, ebből kiköveztettem, hogy mindenki a torokmandulára gondol egyből. Volt aki megkérdezte, hogy miért, két mandulánk van? :) Szóval, nem olyan köztudott, minek van meg mit csinál ez a kis bigyó.
Az én szempontból a lényeg, hogy felnőttkorra az orrmandula elsorvad, mert már nincsen szerepe. Hát az enyém ezek szerint visszanőtt, nem sorvadt el, vagy elsorvadt de aztán nőtt vissza, így vagy úgy, de nem gyakori jelenség.
Míg a gyerekek könnyen regenerálódnak, felnőtteknél jóval tovább tart az egész hercehurca, leginkább a bevérzés esélye miatt. Remek!
Hát nagyjából így helyezkedik el. Ezért volt annyira tré érzés, amikor mintát vettek, mert bent van a pofám közepében.
Ez a megoldás kvázi kiégeti szerencsétlent.
https://www.youtube.com/watch?v=cCjPNUQ2efc&t=303s
A másik pedig, amit nagy eséllyel nekem is csinálnak majd, széttrancsírozza:
https://www.youtube.com/watch?v=Rsid7pcDYLQ
Minden bizonnyal fantasztikus lesz!
2017. március 15., szerda
Orrmandula műtét felnőttkorban 5. bigyó: Karácsonyi ajándék
Pár nap emésztődés után felhívtam a Dokinénit. Sokszor kellett hívni, mire elértem, december 20.-án mehettem hozzá a Szigony utcai klinikára. Nagyon kedves volt a telefonban.
Még a Doki mondta, hogy biztosan vesznek majd szövettant: hogy a műtét előtt, vagy után, ezt majd a kórházban döntik el. Itt picit beparáztam, hát mondom tán előtte kéne, vagy nem?! Vagy már úgyis mindegy, ha nem mandula? Szóval nem tudtam, mire számítsak az első találkozón. Amikor odaértünk, pont egy szegény kislányt kezeltek a rendelőben, az egész folyosón hallatszott az üvöltése... Gondolkodtam, most lehet akkor hazamegyek, de K nem engedte. Kiderült, hogy orrvérzés miatt égettek el ereket a kis orrában, vagy valami ilyesmi, hát asszem én is üvöltöttem volna. Kb. 2 órát vártunk, mire mehettem, Dokinéni egyből szimpatikus volt a számomra. Bepötyögte a gépbe az adataimat, és mondta, hogy ő most akkor mintát vesz. Hm, hát okés, én aznap még dolgozni terveztem, fogok tudni pár óra múlva énekelni, kérdeztem tőle. Azt mondta, hát végülis biztosan. Ó mondom, ha már itt vagyok, nem szórakozom, hadd szóljon! Ismerős lidokainos lohasztás, közben 120 oldalnyi dokumentáció aláírása, hogy mintavétel meg minden, K pislogása, hogy most akkor tényleg, hát mondom nagyon úgy néz ki.
Kamera orrba le, követi egy hasonlóan hosszú kis csipeszke, a végén a csippantóval. Az orrom érzéstelenítve van, ott semmit nem érzek, a mandula őfelsége nem, így amikor belecsíp a műszer, tompa érzés követi. Ennél rosszabb, ahogy kifele jön a csipesz, mintha az agyadból szednének ki egy darabot. Végre kint van, de nagyon baljósan nézegeti Dokinéni, sajnos túl pici a darab, még egyszer. Erős voltam, nem érdekes, kell az a minta, ez van. Szóval agyban erős voltam, legalábbis azt hittem, de a másodiknál a húzós érzésnél kész vége lett, hányinger tört rám meg forgás, lefektettek egy ágyra, pár perc alatt oké volt minden. Ha érdekel, a minta úgy nézett ki, már bocs a hasonlatért, mint egy darab fika. Ezért szenvedtem ennyit! A lényeg, sikerült, megvan, hurrá, küldi szövettanra, és 2 hét múlva telefonáljak. Összességében nagyon megnyugodtam, hogy Dokinénim a műtét előtt tudni akarja, mi van az arcomban.
Utána ahogy ment ki a lidokainos érzés az orromból, kezdett fájni a dolog, de teljesen kibírható volt. Persze nem volt idő rendes ebédre, így Burger Kingbe mentünk, hát nem sokat tudtam enni, nem volt jó érzés. Mondjuk egy leves jobban esett volna, mint a sült krumpli :) Aztán simán tudtam tanítani, énekeltem meg minden, a nap végére persze rendesen elfáradtam.
Pont Karácsony előtt zajlott az egész, jól számoltad, csak januárban derült ki az eredmény, K mondta is, Ő annyit kér Karácsonyra, hogy ne legyek rákos. Azért tudtuk, hogy kicsi az esély, de icipicit féltünk is. Elspoilerezem, hogy januárban megtudtuk, biztosan mandula a bűnös.
Még a Doki mondta, hogy biztosan vesznek majd szövettant: hogy a műtét előtt, vagy után, ezt majd a kórházban döntik el. Itt picit beparáztam, hát mondom tán előtte kéne, vagy nem?! Vagy már úgyis mindegy, ha nem mandula? Szóval nem tudtam, mire számítsak az első találkozón. Amikor odaértünk, pont egy szegény kislányt kezeltek a rendelőben, az egész folyosón hallatszott az üvöltése... Gondolkodtam, most lehet akkor hazamegyek, de K nem engedte. Kiderült, hogy orrvérzés miatt égettek el ereket a kis orrában, vagy valami ilyesmi, hát asszem én is üvöltöttem volna. Kb. 2 órát vártunk, mire mehettem, Dokinéni egyből szimpatikus volt a számomra. Bepötyögte a gépbe az adataimat, és mondta, hogy ő most akkor mintát vesz. Hm, hát okés, én aznap még dolgozni terveztem, fogok tudni pár óra múlva énekelni, kérdeztem tőle. Azt mondta, hát végülis biztosan. Ó mondom, ha már itt vagyok, nem szórakozom, hadd szóljon! Ismerős lidokainos lohasztás, közben 120 oldalnyi dokumentáció aláírása, hogy mintavétel meg minden, K pislogása, hogy most akkor tényleg, hát mondom nagyon úgy néz ki.
Kamera orrba le, követi egy hasonlóan hosszú kis csipeszke, a végén a csippantóval. Az orrom érzéstelenítve van, ott semmit nem érzek, a mandula őfelsége nem, így amikor belecsíp a műszer, tompa érzés követi. Ennél rosszabb, ahogy kifele jön a csipesz, mintha az agyadból szednének ki egy darabot. Végre kint van, de nagyon baljósan nézegeti Dokinéni, sajnos túl pici a darab, még egyszer. Erős voltam, nem érdekes, kell az a minta, ez van. Szóval agyban erős voltam, legalábbis azt hittem, de a másodiknál a húzós érzésnél kész vége lett, hányinger tört rám meg forgás, lefektettek egy ágyra, pár perc alatt oké volt minden. Ha érdekel, a minta úgy nézett ki, már bocs a hasonlatért, mint egy darab fika. Ezért szenvedtem ennyit! A lényeg, sikerült, megvan, hurrá, küldi szövettanra, és 2 hét múlva telefonáljak. Összességében nagyon megnyugodtam, hogy Dokinénim a műtét előtt tudni akarja, mi van az arcomban.
Utána ahogy ment ki a lidokainos érzés az orromból, kezdett fájni a dolog, de teljesen kibírható volt. Persze nem volt idő rendes ebédre, így Burger Kingbe mentünk, hát nem sokat tudtam enni, nem volt jó érzés. Mondjuk egy leves jobban esett volna, mint a sült krumpli :) Aztán simán tudtam tanítani, énekeltem meg minden, a nap végére persze rendesen elfáradtam.
Pont Karácsony előtt zajlott az egész, jól számoltad, csak januárban derült ki az eredmény, K mondta is, Ő annyit kér Karácsonyra, hogy ne legyek rákos. Azért tudtuk, hogy kicsi az esély, de icipicit féltünk is. Elspoilerezem, hogy januárban megtudtuk, biztosan mandula a bűnös.
Orrmandula műtét felnőttkorban 4. bigyó: Félelem és reszketés
3-4 hét után visszamentem a Dokihoz. Jó volt a közérzetem, kaptam levegőt, a jobb fülem azért még mindig elég siket volt. Megvizsgált, a bal arcüregem tiszta, fülem egész okés, de a jobb fél még mindig ciki, arcüreg gyulladás maradt. Láttam az arcán, hogy nem tetszett neki a dolog, elmondása szerint már meg kellett volna gyógyulnom. Elvégzett egy hallásvizsgálatot, amire nem kellett heteket várnom, és az ára is benne volt a kontrollvizsgálat árában. Ő is tapasztalta a halláscsökkenést, ezért nagyon tanakodott, hogy felszúrja-e a fülemet... Itt picit lefagytam, még sosem szúrták fel a fülem, fogalmam sincs, mennyire fáj, mi történik, hogyan csinálja, mennyire gusztustalan, stb... Végül úgy döntött, hagyjunk időt a gyógyulásra. Megnézte megint kamerával az orrom, látta a "mandulának imponáló" szövetet, de mivel még nem gyógyultam meg, nem akarta kijelenteni egyértelműen.
Aztán jött a CSODA: átfújta levegővel a füleimet. És akkor kipattant a már kábé fél éve dugult jobb fülem! Először fel sem fogtam. Azt hittem, majd jól visszapattan, de nem így történt. Naponta háromszor fülkürt-tisztítást kellett végeznem, hogy járjon a kürtben a levegő, azaz be kellett fogni az orrom, és jó nagyot fújni. De attól a pillanattól fogva nem dugult be, hallottam rendesen! Micsoda felszabadító ereje volt ennek az apró mozzanatnak! Annyira felszabadultam, miután felfogtam, hogy nem tér vissza a dugulás. Kaptam még egy orrcseppet. Esélyesnek látta, hogy a jobb arcüregemben ciszta van, azért nem ürült ki onnan a folyadék. A vizsgálat végén azt mondta, amennyiben újra lesz panaszom, menjek vissza, de reméli nem lesz.
A következő hetekben szárnyakon repkedtem, kaptam levegőt, hallottam rendesen, ez maga volt a varázslat! Azért csak bénáskodtam kicsit, mert az orrcseppet leejtettem, és ugye gyógyszertári üvegcsében volt, és jól összetört, szerencsére már csak kevés volt az alján.
Bár ezerszer jobban voltam, éreztem, hogy valami nincs teljesen rendben. Vissza kéne menni még egy kontrollra. K egy ideje nagyon horkolt álmában, meg nem kapott rendesen levegőt napközben sem, mondtam neki, hogy el nem engedem az sztk-ba, biztosan Ő is allergiás lenne, höhö. Így ketten mentünk a Dokihoz. Én mentem be először, nem izgultam, mert tényleg sokkal jobban voltam, mint 2 hónappal előtte. Szegény Doki jól megvolt fázva, maszkban vizsgált meg. Örültünk nagyon, Tympanometria király, csak picit gagyi a jobb fülem, bal arcüreg tiszta, de a jobb még mindig ciki. Kamera megint, hurrá, már szinte hozzá voltam szokva, pedig képzeld el, mekkora királyság, amikor egy 10 centis merev szálacskát az orrodba túrnak. És ott volt, a híres-nevezetes nemlétező orrmandulám. Csak ott volt, és meresztette a seggét az arcom mélyén, elzárva a fülkürtöt. Biztosan jól szórakozott. Ha már ott járt a Doki, megsasolta az arcüregem felöli részt is, majdnem biztosan kijelentve, hogy bizony ott meg egy ciszta van nagy eséllyel, ezért nem tiszta az arcüreg.
Emésztettem az infókat, de még nem volt vége. Mondta, hogy ne ijedjek meg, de el kell mondania, hogy az orrmandula lehet, hogy nem orrmandula, hanem valami rosszabb. Lehet valami daganat, limfóma, vagy ilyesmi baljóslatú szar. De megnézte a nyirokcsomóimat, nem duzzadtak, így kicsi rá az esély. Mindenképpen ki kell venni, mert nem fognak megszűnni a panaszaim, ha bent marad, vagyis minden kis megbetegedésnél felnagyítja a tüneteket, és fájni fog a fülem továbbra is. Aztán ebből a kedves kis gócból folyamatosan szivárog a trutymó, csordogál vidáman a torkomba, ami roppant gusztustalan. Ő nem műt, de megadta egy kollégája elérhetőségét, bátran keressem őt. Elbúcsúztunk, de láttam, hogy sajnál, vagy nem is tudom, aggódik.
Jóságos K utánam ment be a vizsgálatára, kapott ő is egy gyógyszertári cseppet, hála a jó égnek ez meg is szüntette a panaszait két hét alatt. Őszintén hálás voltam ezért is.
Amíg bent volt a vizsgálaton, kint a váróban elsírtam magam. Végiggondoltam, honnan jutottam el idáig... Évek teltek el, hogy azt sem tudták, mi bajom. Évek, amik alatt talán visszafordítható lett volna ez az egész. Vagy ha nem jövök el ide, hova fejlődhetett volna a szituációm. Az sztk-ban még a cisztát sem vették észre. Eléggé magamba zuhantam, vagy hogy egy kevésbé kultúrált módon fejezzem ki magam, meg voltam b*szódva.
Kisírtam magam, aztán emelt fővel léptünk a jövőbe.
Aztán jött a CSODA: átfújta levegővel a füleimet. És akkor kipattant a már kábé fél éve dugult jobb fülem! Először fel sem fogtam. Azt hittem, majd jól visszapattan, de nem így történt. Naponta háromszor fülkürt-tisztítást kellett végeznem, hogy járjon a kürtben a levegő, azaz be kellett fogni az orrom, és jó nagyot fújni. De attól a pillanattól fogva nem dugult be, hallottam rendesen! Micsoda felszabadító ereje volt ennek az apró mozzanatnak! Annyira felszabadultam, miután felfogtam, hogy nem tér vissza a dugulás. Kaptam még egy orrcseppet. Esélyesnek látta, hogy a jobb arcüregemben ciszta van, azért nem ürült ki onnan a folyadék. A vizsgálat végén azt mondta, amennyiben újra lesz panaszom, menjek vissza, de reméli nem lesz.
A következő hetekben szárnyakon repkedtem, kaptam levegőt, hallottam rendesen, ez maga volt a varázslat! Azért csak bénáskodtam kicsit, mert az orrcseppet leejtettem, és ugye gyógyszertári üvegcsében volt, és jól összetört, szerencsére már csak kevés volt az alján.
Bár ezerszer jobban voltam, éreztem, hogy valami nincs teljesen rendben. Vissza kéne menni még egy kontrollra. K egy ideje nagyon horkolt álmában, meg nem kapott rendesen levegőt napközben sem, mondtam neki, hogy el nem engedem az sztk-ba, biztosan Ő is allergiás lenne, höhö. Így ketten mentünk a Dokihoz. Én mentem be először, nem izgultam, mert tényleg sokkal jobban voltam, mint 2 hónappal előtte. Szegény Doki jól megvolt fázva, maszkban vizsgált meg. Örültünk nagyon, Tympanometria király, csak picit gagyi a jobb fülem, bal arcüreg tiszta, de a jobb még mindig ciki. Kamera megint, hurrá, már szinte hozzá voltam szokva, pedig képzeld el, mekkora királyság, amikor egy 10 centis merev szálacskát az orrodba túrnak. És ott volt, a híres-nevezetes nemlétező orrmandulám. Csak ott volt, és meresztette a seggét az arcom mélyén, elzárva a fülkürtöt. Biztosan jól szórakozott. Ha már ott járt a Doki, megsasolta az arcüregem felöli részt is, majdnem biztosan kijelentve, hogy bizony ott meg egy ciszta van nagy eséllyel, ezért nem tiszta az arcüreg.
Emésztettem az infókat, de még nem volt vége. Mondta, hogy ne ijedjek meg, de el kell mondania, hogy az orrmandula lehet, hogy nem orrmandula, hanem valami rosszabb. Lehet valami daganat, limfóma, vagy ilyesmi baljóslatú szar. De megnézte a nyirokcsomóimat, nem duzzadtak, így kicsi rá az esély. Mindenképpen ki kell venni, mert nem fognak megszűnni a panaszaim, ha bent marad, vagyis minden kis megbetegedésnél felnagyítja a tüneteket, és fájni fog a fülem továbbra is. Aztán ebből a kedves kis gócból folyamatosan szivárog a trutymó, csordogál vidáman a torkomba, ami roppant gusztustalan. Ő nem műt, de megadta egy kollégája elérhetőségét, bátran keressem őt. Elbúcsúztunk, de láttam, hogy sajnál, vagy nem is tudom, aggódik.
Jóságos K utánam ment be a vizsgálatára, kapott ő is egy gyógyszertári cseppet, hála a jó égnek ez meg is szüntette a panaszait két hét alatt. Őszintén hálás voltam ezért is.
Amíg bent volt a vizsgálaton, kint a váróban elsírtam magam. Végiggondoltam, honnan jutottam el idáig... Évek teltek el, hogy azt sem tudták, mi bajom. Évek, amik alatt talán visszafordítható lett volna ez az egész. Vagy ha nem jövök el ide, hova fejlődhetett volna a szituációm. Az sztk-ban még a cisztát sem vették észre. Eléggé magamba zuhantam, vagy hogy egy kevésbé kultúrált módon fejezzem ki magam, meg voltam b*szódva.
Kisírtam magam, aztán emelt fővel léptünk a jövőbe.
Orrmandula műtét felnőttkorban 3. bigyó: A pohár már túlcsordult
Csodálatos nyár! Kit érdekel a fülfájás, orrfolyás, meg egyéb hülyeségek. Aztán jön az ősz. Jön jön, mindig jön.
Októberre olyan állapotba kerültem, hogy már állandóan fájt a fülem, nem kaptam levegőt, nem hallottam a jobb fülemre. Egyik éjjel pedig mi jött, hát persze, a szédülés! Hello darkness my old friend. K-nak csak reggel mondtam, már fel sem ébresztettem, kérem én már rutinos szédelgő voltam! És konkrétan Rhynospray függő is, anélkül már nem kaptam levegőt. Persze még tombol épp a tyúkhúr, hát ez allergia teccikérteni. Hívtam a dokinénit, de nem viccelek, két hét múlvára kaptam időpontot vizsgálatra hozzá, mert valami újításnak köszönhetően nem lehetett csak odamenni a rendelőbe aztán pár óra és ellátnak, nem, várjál két hetet közben meg dögölj meg. Na itt lett végérvényesem elegem, szinte hallottam ahogy az a bizonyos húr is elpattan és megbomlik az elmém ha továbbra sem kapok az orromon levegőt. Túlcsordult a pohár.
Osztás, szorzás, magándoki keresés, ami ha hiszed, ha nem, egyáltalán nem könnyű! Az első két helyen nem tudtak fogadni, mert bár hiába szerepelt a honlapjukon, épp "nincs fül-orr gégészük". Szuper. És tudom, ez itt nem a reklám helye, na jó tudod mit, de, mert nagyon hálás vagyok Dr. Modok Jánosnak, és az Ezüstfény klinikának, ahol rendel, mert végre, valaki, két év után normálisan megvizsgált. Esküszöm, az első vizsgálat alaposabb volt és tovább tartott mint az sztk vizsgálataim több év alatt összesen!
Kiborulás ON - Meg kell jegyezzem, nem szeretnék az állami rendelők, orvosok ellen szónokolni. Ezek a tények, 3 orvos látott ott, plussz a hallásvizsgáló, éveken keresztül, órákat vártam, bíztam bennük. Iszonyatosan el voltam keseredve, hogy nem segítenek rajtam. Teljesen elvesztettem a bizalmam bennük, és biztos, hogy soha többet be nem teszem a lábam a fül-orr gégészeti rendelőjükbe. Kiborulás OFF.
Kifejezetten tényközlés céljából írom, hogy el tudd képzelni, milyen állapotban voltam. Nem kaptam levegőt az orromon, ez zavart a legjobban. Hónapok óta be volt dugulva a jobb fülem, nem hallottam rá rendesen. Ez szörnyű volt, problémáim voltak az egyensúlyommal is. Emiatt sokszor rossz kedvem volt, az általános közérzetem a breki popsija alatt tartózkodott. Kellemetlen íz a számban, lehellet botrányos. De a legeslegrosszabb, a tény, hogy mintha nem lenne megoldás a helyzetemre.
Ebben a parádés állapotban kaptam időpontot Dr. Modokhoz. Féltem mint az állat. Kár volt: a rendelőben olyan eszközök, amik az sztk-ban majd talán 20 év múlva lesznek. Először elmondhattam, mit érzek, hogy vagyok, a Doki pedig átnézte a leleteimet. Utána megnézte a fülemet, torkomat, ultrahanggal az arcüregem. Itt egyből kiderült, jó eséllyel hónapok óta mindkét oldalon arcüreg gyulladásom volt épp (ezért említettem, az előző bejegyzésben, hogy az sztk-ban hiába ultrahangoztak, nem találtak gyulladást...). Aztán jött a jó rész, az orrom! Kaptam lidokainos vattát, hogy lelohassza a duzzanatot, miután hatott egy jó hosszú kamerát vezetett az orromba, és már akkor mondta, hogy ez nagy eséllyel mandula lesz. Jó nagyokat pislogtam, mert hát gyerekkoromban kivették elvileg, az sztk-ban két éve írták a papíromra, hogy nincs meg a mandulám. Akkor most mi van?
Kaptam egy receptet szteroidos orrcseppre, hogy levigye a duzzanatot, + kiderült, hogy bizony középfül gyulladásom is van, erre is jó a csepp. Szóval kétoldali arcüreg gyulladás és középfül gyulladás. Jó ideges lettem, nem elég, hogy ezt ki kéne feküdni, de így tanítottam, mert azt mondták, ez allergia, vajon megfertőztem a gyerekeimet??? Szörnyű érzés volt. Szerencsémre pont jött az őszi szünet.
A Doki írt antibiotikumot is, de azt mondta, ha nem akarom, ne szedjem be, amennyiben nagyon rosszul lennék, akkor indokolt. Pár nap múlva úgy éreztem, be is szedtem szépen. Csinált egy Tympanometriát is (így kell írni? :) ), a jobb fülem extra szánalmasra sikerült, annyira tele volt folyadékkal a kürt (asszem a kürt?) vagy üreg, nem emlékszem, csak arra, hogy a görbe helyett lapos vonalat jelzett a kütyü:
Mindent elmagyarázott, mondta 2 hét múlva menjek vissza, addig használjam a cseppet, infrázzam a fülem, de semmiképpen ne inhaláljak, a meleg levegő nem tesz jót. Nyugodtan távoztam tőle, el is sírtam magam a kocsiban a megkönnyebbüléstől... Kaptam egy lehetséges magyarázatot, és végre kaptam az orromon LEVEGŐT!!! Annyira jót aludtam aznap éjjel. Durva, hogy az ember ezeket a dolgokat, mint hogy rendesen kap levegőt, természetesnek tartja, de a hiánya számomra olyan borzasztó trauma volt, hogy szavakba sem tudom önteni...
Maradt a nagy kérdés: most akkor mi okozza ezt a sok jóságot? Valóban a titokzatos mandula, ami elvileg már nincs is ott?
Októberre olyan állapotba kerültem, hogy már állandóan fájt a fülem, nem kaptam levegőt, nem hallottam a jobb fülemre. Egyik éjjel pedig mi jött, hát persze, a szédülés! Hello darkness my old friend. K-nak csak reggel mondtam, már fel sem ébresztettem, kérem én már rutinos szédelgő voltam! És konkrétan Rhynospray függő is, anélkül már nem kaptam levegőt. Persze még tombol épp a tyúkhúr, hát ez allergia teccikérteni. Hívtam a dokinénit, de nem viccelek, két hét múlvára kaptam időpontot vizsgálatra hozzá, mert valami újításnak köszönhetően nem lehetett csak odamenni a rendelőbe aztán pár óra és ellátnak, nem, várjál két hetet közben meg dögölj meg. Na itt lett végérvényesem elegem, szinte hallottam ahogy az a bizonyos húr is elpattan és megbomlik az elmém ha továbbra sem kapok az orromon levegőt. Túlcsordult a pohár.
Osztás, szorzás, magándoki keresés, ami ha hiszed, ha nem, egyáltalán nem könnyű! Az első két helyen nem tudtak fogadni, mert bár hiába szerepelt a honlapjukon, épp "nincs fül-orr gégészük". Szuper. És tudom, ez itt nem a reklám helye, na jó tudod mit, de, mert nagyon hálás vagyok Dr. Modok Jánosnak, és az Ezüstfény klinikának, ahol rendel, mert végre, valaki, két év után normálisan megvizsgált. Esküszöm, az első vizsgálat alaposabb volt és tovább tartott mint az sztk vizsgálataim több év alatt összesen!
Kiborulás ON - Meg kell jegyezzem, nem szeretnék az állami rendelők, orvosok ellen szónokolni. Ezek a tények, 3 orvos látott ott, plussz a hallásvizsgáló, éveken keresztül, órákat vártam, bíztam bennük. Iszonyatosan el voltam keseredve, hogy nem segítenek rajtam. Teljesen elvesztettem a bizalmam bennük, és biztos, hogy soha többet be nem teszem a lábam a fül-orr gégészeti rendelőjükbe. Kiborulás OFF.
Kifejezetten tényközlés céljából írom, hogy el tudd képzelni, milyen állapotban voltam. Nem kaptam levegőt az orromon, ez zavart a legjobban. Hónapok óta be volt dugulva a jobb fülem, nem hallottam rá rendesen. Ez szörnyű volt, problémáim voltak az egyensúlyommal is. Emiatt sokszor rossz kedvem volt, az általános közérzetem a breki popsija alatt tartózkodott. Kellemetlen íz a számban, lehellet botrányos. De a legeslegrosszabb, a tény, hogy mintha nem lenne megoldás a helyzetemre.
Ebben a parádés állapotban kaptam időpontot Dr. Modokhoz. Féltem mint az állat. Kár volt: a rendelőben olyan eszközök, amik az sztk-ban majd talán 20 év múlva lesznek. Először elmondhattam, mit érzek, hogy vagyok, a Doki pedig átnézte a leleteimet. Utána megnézte a fülemet, torkomat, ultrahanggal az arcüregem. Itt egyből kiderült, jó eséllyel hónapok óta mindkét oldalon arcüreg gyulladásom volt épp (ezért említettem, az előző bejegyzésben, hogy az sztk-ban hiába ultrahangoztak, nem találtak gyulladást...). Aztán jött a jó rész, az orrom! Kaptam lidokainos vattát, hogy lelohassza a duzzanatot, miután hatott egy jó hosszú kamerát vezetett az orromba, és már akkor mondta, hogy ez nagy eséllyel mandula lesz. Jó nagyokat pislogtam, mert hát gyerekkoromban kivették elvileg, az sztk-ban két éve írták a papíromra, hogy nincs meg a mandulám. Akkor most mi van?
Kaptam egy receptet szteroidos orrcseppre, hogy levigye a duzzanatot, + kiderült, hogy bizony középfül gyulladásom is van, erre is jó a csepp. Szóval kétoldali arcüreg gyulladás és középfül gyulladás. Jó ideges lettem, nem elég, hogy ezt ki kéne feküdni, de így tanítottam, mert azt mondták, ez allergia, vajon megfertőztem a gyerekeimet??? Szörnyű érzés volt. Szerencsémre pont jött az őszi szünet.
A Doki írt antibiotikumot is, de azt mondta, ha nem akarom, ne szedjem be, amennyiben nagyon rosszul lennék, akkor indokolt. Pár nap múlva úgy éreztem, be is szedtem szépen. Csinált egy Tympanometriát is (így kell írni? :) ), a jobb fülem extra szánalmasra sikerült, annyira tele volt folyadékkal a kürt (asszem a kürt?) vagy üreg, nem emlékszem, csak arra, hogy a görbe helyett lapos vonalat jelzett a kütyü:
Mindent elmagyarázott, mondta 2 hét múlva menjek vissza, addig használjam a cseppet, infrázzam a fülem, de semmiképpen ne inhaláljak, a meleg levegő nem tesz jót. Nyugodtan távoztam tőle, el is sírtam magam a kocsiban a megkönnyebbüléstől... Kaptam egy lehetséges magyarázatot, és végre kaptam az orromon LEVEGŐT!!! Annyira jót aludtam aznap éjjel. Durva, hogy az ember ezeket a dolgokat, mint hogy rendesen kap levegőt, természetesnek tartja, de a hiánya számomra olyan borzasztó trauma volt, hogy szavakba sem tudom önteni...
Maradt a nagy kérdés: most akkor mi okozza ezt a sok jóságot? Valóban a titokzatos mandula, ami elvileg már nincs is ott?
Orrmandula műtét felnőttkorban 2. bigyó: Fog+fül = fájdalom
Sikeres öndiagnózisunk után szépen megnyugodtak a kristályocskáim, és mi is. Az orrfolyás, torokkaparás meg egyebek nem akartak múlni sajnos. Két hónappal a szédi után ismét a forgó érzésre ébredtem egy éjjel, "ezt nem hiszem el b*szd meg" sóhajjal ötvözve. K másnap mondta, hogy ideje eltakarodni ismét az orvoshoz, mert ez nem túl jó így. Valami nagyon beindult, mert elkezdett piszkosul fájni a jobb oldali bölcsességfogam, alul, és ha szeretnéd megtippelni, melyik fülem fájt általában jobban, akkor jó hírem van, eltaláltad, persze, hogy a jobb.
Fájt a fülem, fájt a fogam, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem tudtam eldönteni, melyik orvoshoz menjek előbb. Végül a fülészetre mentem, beszámoltam a szédülésről, fülfájásról, kaptam egy gyógyszert a szédülésre meg egy újabb allergia elleni orrsprayt... Nos már ott mondtam, hogy a szédelgő gyógyszert nem veszem be, mert örülnék, ha megtudhatnám mi okozza, erre nem volt válasz, semmi, hogy esetleg egy erre irányuló vizsgálat mondjuk jól jönne. Azért két jó dolog történt, mert dokinéni adott egy gyulladáscsökkentő gyógyszert, ami jó a fülre + a fogamra is, meg egy tanácsot, hogy tiplizzek a fogorvoshoz. És hallásvizsgálatra is beutalt, mert egy ideje mintha nem hallottam volna valami túl jól a jobb fülemre. Húztam is a fogdokihoz, aki belekukkantott egy tizedmásodpercre, majd közölte, hogy szájsebészet. Ami persze egy totál más helyen van, mint ahol voltunk, elzarándokoltunk oda K-val, mert nem akartam egyedül menni a doki biztató arckifejezése után.
Amikor odaértünk majdnem elsírtam magam és rúgtam fel minden széket egyszerre a rendelőben, mert MINDEN szájsebész szabin volt. A Szentkirályi utcai rendelőbe kellett volna menni, de úgy döntöttem, inkább hazamegyek aludni. Elég volt aznapra. Otthon bevettem a gyógyszert, ami szépen le is húzta a gyulladást. Két nap alatt jó lett a fogam, ínyem, szám, és bizony azóta nem voltam újra fogásznál, de nem is volt problémám. Ezt is a fülem okozta? Nem tudom. Mindenesetre a műtét után irány a fogász. Biztos az is jó móka lesz.
Jött a hallásvizsgálat, kb két hét múlva. Az eredmény elég szánalmas lett, a jobb fülemben halláscsökkenést mértek, amit előre sejtettem, mert sokszor problémát okozott, hogy nem hallottam túl jól a gyerekeket az órán, ez egy nyelvtanárnál kimondottan előnyös. Kicsit szégyellve vallom be, de sokszor, amikor szünetben meséltek valamit, csak bólogattam és mosolyogtam, mert már nem akartam többször visszakérdezni, hogy mit is mondott? Hát már itt tartottam.
Dokinéni allergia sprayt írt fel megint, fülkürt hurutot állapított meg, mondta taníthatok, csak azért pihenjek is. Arcüregemet tisztának találta, amit azért emelek itt ki, mert még lesz jelentősége.
Aztán jött a nyár és nagy ívben tojtam az egészre, mert már amúgy tök elegem volt a hülyeségeimből. Napoztattam sokat a fejem, őszintén nem érdekelt, pedig nem sok minden változott. Nyilván sejted, hogy itt nincs vége a sztorinak.
Fájt a fülem, fájt a fogam, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem tudtam eldönteni, melyik orvoshoz menjek előbb. Végül a fülészetre mentem, beszámoltam a szédülésről, fülfájásról, kaptam egy gyógyszert a szédülésre meg egy újabb allergia elleni orrsprayt... Nos már ott mondtam, hogy a szédelgő gyógyszert nem veszem be, mert örülnék, ha megtudhatnám mi okozza, erre nem volt válasz, semmi, hogy esetleg egy erre irányuló vizsgálat mondjuk jól jönne. Azért két jó dolog történt, mert dokinéni adott egy gyulladáscsökkentő gyógyszert, ami jó a fülre + a fogamra is, meg egy tanácsot, hogy tiplizzek a fogorvoshoz. És hallásvizsgálatra is beutalt, mert egy ideje mintha nem hallottam volna valami túl jól a jobb fülemre. Húztam is a fogdokihoz, aki belekukkantott egy tizedmásodpercre, majd közölte, hogy szájsebészet. Ami persze egy totál más helyen van, mint ahol voltunk, elzarándokoltunk oda K-val, mert nem akartam egyedül menni a doki biztató arckifejezése után.
Amikor odaértünk majdnem elsírtam magam és rúgtam fel minden széket egyszerre a rendelőben, mert MINDEN szájsebész szabin volt. A Szentkirályi utcai rendelőbe kellett volna menni, de úgy döntöttem, inkább hazamegyek aludni. Elég volt aznapra. Otthon bevettem a gyógyszert, ami szépen le is húzta a gyulladást. Két nap alatt jó lett a fogam, ínyem, szám, és bizony azóta nem voltam újra fogásznál, de nem is volt problémám. Ezt is a fülem okozta? Nem tudom. Mindenesetre a műtét után irány a fogász. Biztos az is jó móka lesz.
Jött a hallásvizsgálat, kb két hét múlva. Az eredmény elég szánalmas lett, a jobb fülemben halláscsökkenést mértek, amit előre sejtettem, mert sokszor problémát okozott, hogy nem hallottam túl jól a gyerekeket az órán, ez egy nyelvtanárnál kimondottan előnyös. Kicsit szégyellve vallom be, de sokszor, amikor szünetben meséltek valamit, csak bólogattam és mosolyogtam, mert már nem akartam többször visszakérdezni, hogy mit is mondott? Hát már itt tartottam.
Dokinéni allergia sprayt írt fel megint, fülkürt hurutot állapított meg, mondta taníthatok, csak azért pihenjek is. Arcüregemet tisztának találta, amit azért emelek itt ki, mert még lesz jelentősége.
Aztán jött a nyár és nagy ívben tojtam az egészre, mert már amúgy tök elegem volt a hülyeségeimből. Napoztattam sokat a fejem, őszintén nem érdekelt, pedig nem sok minden változott. Nyilván sejted, hogy itt nincs vége a sztorinak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)