Sikeres öndiagnózisunk után szépen megnyugodtak a kristályocskáim, és mi is. Az orrfolyás, torokkaparás meg egyebek nem akartak múlni sajnos. Két hónappal a szédi után ismét a forgó érzésre ébredtem egy éjjel, "ezt nem hiszem el b*szd meg" sóhajjal ötvözve. K másnap mondta, hogy ideje eltakarodni ismét az orvoshoz, mert ez nem túl jó így. Valami nagyon beindult, mert elkezdett piszkosul fájni a jobb oldali bölcsességfogam, alul, és ha szeretnéd megtippelni, melyik fülem fájt általában jobban, akkor jó hírem van, eltaláltad, persze, hogy a jobb.
Fájt a fülem, fájt a fogam, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem tudtam eldönteni, melyik orvoshoz menjek előbb. Végül a fülészetre mentem, beszámoltam a szédülésről, fülfájásról, kaptam egy gyógyszert a szédülésre meg egy újabb allergia elleni orrsprayt... Nos már ott mondtam, hogy a szédelgő gyógyszert nem veszem be, mert örülnék, ha megtudhatnám mi okozza, erre nem volt válasz, semmi, hogy esetleg egy erre irányuló vizsgálat mondjuk jól jönne. Azért két jó dolog történt, mert dokinéni adott egy gyulladáscsökkentő gyógyszert, ami jó a fülre + a fogamra is, meg egy tanácsot, hogy tiplizzek a fogorvoshoz. És hallásvizsgálatra is beutalt, mert egy ideje mintha nem hallottam volna valami túl jól a jobb fülemre. Húztam is a fogdokihoz, aki belekukkantott egy tizedmásodpercre, majd közölte, hogy szájsebészet. Ami persze egy totál más helyen van, mint ahol voltunk, elzarándokoltunk oda K-val, mert nem akartam egyedül menni a doki biztató arckifejezése után.
Amikor odaértünk majdnem elsírtam magam és rúgtam fel minden széket egyszerre a rendelőben, mert MINDEN szájsebész szabin volt. A Szentkirályi utcai rendelőbe kellett volna menni, de úgy döntöttem, inkább hazamegyek aludni. Elég volt aznapra. Otthon bevettem a gyógyszert, ami szépen le is húzta a gyulladást. Két nap alatt jó lett a fogam, ínyem, szám, és bizony azóta nem voltam újra fogásznál, de nem is volt problémám. Ezt is a fülem okozta? Nem tudom. Mindenesetre a műtét után irány a fogász. Biztos az is jó móka lesz.
Jött a hallásvizsgálat, kb két hét múlva. Az eredmény elég szánalmas lett, a jobb fülemben halláscsökkenést mértek, amit előre sejtettem, mert sokszor problémát okozott, hogy nem hallottam túl jól a gyerekeket az órán, ez egy nyelvtanárnál kimondottan előnyös. Kicsit szégyellve vallom be, de sokszor, amikor szünetben meséltek valamit, csak bólogattam és mosolyogtam, mert már nem akartam többször visszakérdezni, hogy mit is mondott? Hát már itt tartottam.
Dokinéni allergia sprayt írt fel megint, fülkürt hurutot állapított meg, mondta taníthatok, csak azért pihenjek is. Arcüregemet tisztának találta, amit azért emelek itt ki, mert még lesz jelentősége.
Aztán jött a nyár és nagy ívben tojtam az egészre, mert már amúgy tök elegem volt a hülyeségeimből. Napoztattam sokat a fejem, őszintén nem érdekelt, pedig nem sok minden változott. Nyilván sejted, hogy itt nincs vége a sztorinak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése