Októberre olyan állapotba kerültem, hogy már állandóan fájt a fülem, nem kaptam levegőt, nem hallottam a jobb fülemre. Egyik éjjel pedig mi jött, hát persze, a szédülés! Hello darkness my old friend. K-nak csak reggel mondtam, már fel sem ébresztettem, kérem én már rutinos szédelgő voltam! És konkrétan Rhynospray függő is, anélkül már nem kaptam levegőt. Persze még tombol épp a tyúkhúr, hát ez allergia teccikérteni. Hívtam a dokinénit, de nem viccelek, két hét múlvára kaptam időpontot vizsgálatra hozzá, mert valami újításnak köszönhetően nem lehetett csak odamenni a rendelőbe aztán pár óra és ellátnak, nem, várjál két hetet közben meg dögölj meg. Na itt lett végérvényesem elegem, szinte hallottam ahogy az a bizonyos húr is elpattan és megbomlik az elmém ha továbbra sem kapok az orromon levegőt. Túlcsordult a pohár.
Osztás, szorzás, magándoki keresés, ami ha hiszed, ha nem, egyáltalán nem könnyű! Az első két helyen nem tudtak fogadni, mert bár hiába szerepelt a honlapjukon, épp "nincs fül-orr gégészük". Szuper. És tudom, ez itt nem a reklám helye, na jó tudod mit, de, mert nagyon hálás vagyok Dr. Modok Jánosnak, és az Ezüstfény klinikának, ahol rendel, mert végre, valaki, két év után normálisan megvizsgált. Esküszöm, az első vizsgálat alaposabb volt és tovább tartott mint az sztk vizsgálataim több év alatt összesen!
Kiborulás ON - Meg kell jegyezzem, nem szeretnék az állami rendelők, orvosok ellen szónokolni. Ezek a tények, 3 orvos látott ott, plussz a hallásvizsgáló, éveken keresztül, órákat vártam, bíztam bennük. Iszonyatosan el voltam keseredve, hogy nem segítenek rajtam. Teljesen elvesztettem a bizalmam bennük, és biztos, hogy soha többet be nem teszem a lábam a fül-orr gégészeti rendelőjükbe. Kiborulás OFF.
Kifejezetten tényközlés céljából írom, hogy el tudd képzelni, milyen állapotban voltam. Nem kaptam levegőt az orromon, ez zavart a legjobban. Hónapok óta be volt dugulva a jobb fülem, nem hallottam rá rendesen. Ez szörnyű volt, problémáim voltak az egyensúlyommal is. Emiatt sokszor rossz kedvem volt, az általános közérzetem a breki popsija alatt tartózkodott. Kellemetlen íz a számban, lehellet botrányos. De a legeslegrosszabb, a tény, hogy mintha nem lenne megoldás a helyzetemre.
Ebben a parádés állapotban kaptam időpontot Dr. Modokhoz. Féltem mint az állat. Kár volt: a rendelőben olyan eszközök, amik az sztk-ban majd talán 20 év múlva lesznek. Először elmondhattam, mit érzek, hogy vagyok, a Doki pedig átnézte a leleteimet. Utána megnézte a fülemet, torkomat, ultrahanggal az arcüregem. Itt egyből kiderült, jó eséllyel hónapok óta mindkét oldalon arcüreg gyulladásom volt épp (ezért említettem, az előző bejegyzésben, hogy az sztk-ban hiába ultrahangoztak, nem találtak gyulladást...). Aztán jött a jó rész, az orrom! Kaptam lidokainos vattát, hogy lelohassza a duzzanatot, miután hatott egy jó hosszú kamerát vezetett az orromba, és már akkor mondta, hogy ez nagy eséllyel mandula lesz. Jó nagyokat pislogtam, mert hát gyerekkoromban kivették elvileg, az sztk-ban két éve írták a papíromra, hogy nincs meg a mandulám. Akkor most mi van?
Kaptam egy receptet szteroidos orrcseppre, hogy levigye a duzzanatot, + kiderült, hogy bizony középfül gyulladásom is van, erre is jó a csepp. Szóval kétoldali arcüreg gyulladás és középfül gyulladás. Jó ideges lettem, nem elég, hogy ezt ki kéne feküdni, de így tanítottam, mert azt mondták, ez allergia, vajon megfertőztem a gyerekeimet??? Szörnyű érzés volt. Szerencsémre pont jött az őszi szünet.
A Doki írt antibiotikumot is, de azt mondta, ha nem akarom, ne szedjem be, amennyiben nagyon rosszul lennék, akkor indokolt. Pár nap múlva úgy éreztem, be is szedtem szépen. Csinált egy Tympanometriát is (így kell írni? :) ), a jobb fülem extra szánalmasra sikerült, annyira tele volt folyadékkal a kürt (asszem a kürt?) vagy üreg, nem emlékszem, csak arra, hogy a görbe helyett lapos vonalat jelzett a kütyü:
Mindent elmagyarázott, mondta 2 hét múlva menjek vissza, addig használjam a cseppet, infrázzam a fülem, de semmiképpen ne inhaláljak, a meleg levegő nem tesz jót. Nyugodtan távoztam tőle, el is sírtam magam a kocsiban a megkönnyebbüléstől... Kaptam egy lehetséges magyarázatot, és végre kaptam az orromon LEVEGŐT!!! Annyira jót aludtam aznap éjjel. Durva, hogy az ember ezeket a dolgokat, mint hogy rendesen kap levegőt, természetesnek tartja, de a hiánya számomra olyan borzasztó trauma volt, hogy szavakba sem tudom önteni...
Maradt a nagy kérdés: most akkor mi okozza ezt a sok jóságot? Valóban a titokzatos mandula, ami elvileg már nincs is ott?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése