A Starbuckshoz való viszonyomat leginkább a "meh" szócska írja le tökéletesen: első alkalommal, amikor beléptem egy Starbucksba, elfogott az a hű, há, de ámerikai érzés, mennyire menő vagyok, hogy itt fogyasztok, fú. Vagyis akkor még nem fogyasztottam, mert ez bizony Prágában történt, és az összes pénzünket sörre költöttük, így nem maradt egy fitying sem arra, hogy akárcsak közösen elfogyasszunk egy forró italt :) Utólag visszatekintve, nem volt rossz döntés sörre cserélni a "kávét".
Idézőjelben írom, mert amit nekem sikerült kipróbálnom a Starbucksban, nos, közel sem kávénak nevezhető... Először ittam egy cappuccinot, hát meleg, édes tejíze volt. Másodjára egy jeges kávét, cukor nélkül, csak tejszínhabbal, ez elment, de gyakorlatilag a fele jégből állt, ami egy ilyen borsos árú italnál annyira nem tetszett. Inkább a Burger Kinges jegeskávé.
És aztán idén ősszel mi sem bírtuk ki, megkóstoltuk a Pumpkin Spice Lattét.
Merthogy idén teljesen szerelembe estem a sütőtökkel, gyakorlatilag minden formában, sütőben sült, krémleves, süti, turmix alapanyag... Imádom a színét, az állagát, gyakori vendég a konyhámban. Most is lapul a hűtőben egy darabka, kitartóan várja a sorsát.
Szóval becsatangoltunk az Árkádban levő Starbucksba, ahol meginterjúvoltam az eladó csajszit, hogy mennyire van sütőtök íze az italnak. Kiderült, hogy csak enyhe ízt lehet érezni, ne ijedjek meg...aztán furán nézett rám, amikor mondtam, hogy de hát nekem az az íz lenne a lényeg, he! Ketten vettünk egy legnagyobbat, ami 1600 Forintba került, és elkortyolgattuk. Fincsi volt. Messze ez volt a legjobb, amit ott ittam. Később kiderítettem, hogy sütőtök mint olyan nincs benne, és hát kávénak sem igazán nevezhető. Egy évben egyszer ki lehet rá adni ennyi pénzt.
Aztán most hétvégén adódott volna egy csajos kávézgatás során még egyszer inni, ugyanabban a felállásban, hogy vegyek megint nagyot, a felét meg hazaviszem a drága Otthonülőnek. Nagy meglepetésként ért, hogy elfogyott a cucc (gondolom a szirup?). Szóval no more #PSL.
Helyette vettem egy Caramel Latte Macchiatot, ami végleg megpecsételte a Starbucks sorsát nálam: elég volt. Édes, meleg, kávéízt nélkülöző ital. És ennyit tud, de azt kurvadrágán. Bár, hogy a Starbuckst védjem egy kicsit, ugyanez a véleményem a Costa Coffeeról is. Aztán az is lehet, hogy én választottam rosszul, és mondjuk Americanot kellett volna inni... De úgy gondolom, ha már ide térek be, akkor csak valami extrát próbálok ki, nem?
Összegezve a véleményem: ha a feelinget akarod megvásárolni, okés, de ha kávét szeretnél, főzd meg otthon a kotyogósban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése