Te jó vagy?
Az ember túl sok időt tölt el azzal, hogy másoknak akar megfelelni. Legtöbbször még azt is hiszi, hogy a saját értékrendjét követi - hiszen megfelelni akarását már teljesen magába foglalta, ő maga is elhiszi, hogy az a jó, amit más gondol.
Valóban így van ez? Mindenkinek ugyanaz a jó?
Sok esetben persze mind ugyanazt tartjuk jónak: jó, ha segítünk valakinek, ellenben ha hideg szívvel elsétálunk a segítségkérő mellett, az nem jó. És sorolhatnám a számtalan példát.
Azonban érdemes elgondolkozni azon, hogy amit más elvár tőlünk, az nekünk jó?
Munka, amit reggel 9 és délután 6 közt végzel, sapka a fejedre, pedig Te nem is fázol, jól fogyasztó autó, mert az gazdaságos, házasság, aztán a 2 gyerek, mert ez a dolgok rendje, saját lakás, öltöny az esküvőre, mert úgy illik, ne játsszál a számítógépen, mert az a gyerekeknek való, legyen diplomád, mert csak akkor vagy ember, menj a temetőbe, most kell, vegyél ajándékot, Te is kaptál, megváltoztál, miért, nem változtál, miért, maradj ugyanolyan, nőjj már fel...
Közhely az is, hogy én csak egyvalakinek akarok jó lenni, magamnak. Valóban? Az ember társas lény, így másokhoz is kell alkalmazkodnia, ugyanakkor hűnek kell lennie önmagához. Ezen a határon lavírozunk, levegőn kifeszített kötélen táncolunk életünk minden pillanatában. Megtaláljuk-e valaha ami számunkra jó? És ezzel megszűnik-e a kötéltánc?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése