Mindig is csodáltam azokat, akik tudnak kötni, horgolni. Azt gondoltam, gondolom, hogy misztikus tudás birtokában vannak! Hogyan lesz egy kis gombolyagból hordható pulóver, kesztyű, sapka? Épp ezért a csodálatért nem is mertem belefogni nagyon sokáig. Aztán valahogy összeszedtem a bátorságomat, és a youtube segítségével elkezdtem. Az első tűmet egy rőfösboltban vettem az eladó ajánlására, aki sajnos nagyon félretájékoztatott: a lehető legkisebb tűt és legvékonyabb fonalat adta, mert azzal a legkönnyebb - szerinte. Azzal persze semmire sem mentem, kezdőként lehetetlen ennyire precíz tűvel dolgozni (na jó, ezt így nem merem kijelenteni, de nekem az volt :-) ).
Így szereztem egy 4-es tűt, ami szuper volt! A Müllerben vettem, ahol azóta is jó kis fonalakat szoktam beszerezni. Amúgy is imádom azt a boltot, ez pedig plusz pont volt, hogy amikor a pici tűtől őrjöngve megszálltam a Kökit, hogy merre találok egy normálisat, ott megnyugodhattam, mert számomra kincsre leltem. (Később felfedeztem, hogy a Kökiben van Mesebolt is, na itt végem volt.)
Ezzel a két videóval tanultam meg az alapokat, és azóta is áldom a nőci nevét!
Hehe, és hogy máshogy, csak angolul tudom a különböző pálcák nevét :-)
Íme az első horgolmányom, egy nyomi, teljesen feszes kis sál, simple crochet-vel horgolva.
Tanítok baba csoportokat is idén, és velük karácsonyra sólisztgyurma kézlenyomatot akartam csinálni. Sajnos nem sikerült a sólisztgyurmát jól bekevernem, és nem sikerültek :-( Így úgy gondoltam, készítek nekik egy apró meglepit.
Bár még varrni nagyon nem tudok, és a munkáim elég pontatlanok, remélem ezek a levendulával töltött pici függők azért tetszeni fognak a gyerekeknek és a szülőknek is.
A hátuljuk zöld, így Március 15-én is jók lesznek :-)
A nagy, piros egy nagyon kedves barátunk tündéri kisfiának készült, aki szintén hozzám jár.
Mint említettem, varrásból még nagyon az elején tartok tanulmányaimnak, kb. 3 hete tanultam meg a pelenkaöltést (így hívják magyarul?). Nagyon tetszik, nekem már ez is extrának számít! Legjobb barátom az autodidakta tanulásban a youtube. Ebből a videóból tanultam:
Sokat elárul a tanulási stílusomról ez a videó: mindent tapasztalat útján, sokszor, nagyon sokszor megismételve tudok a legjobban elsajátítani. :-)
A legelejére már nem is emlékszem, így csak egy gyors áttekintés, hogyan is kezdődött: főiskolán a csajokkal sok szabadidőnket az órák között hobbiboltokban ütöttük el, ezt a belvárosban nem is olyan nehéz véghezvinni. Szerettem nagyon ezt az időszakot :-)
Úgy gondolom, hogy mint nagyon sokaknál, nálam is a "nincs pénzem" hozta meg az alkotási kedvet, vagyis adta meg a végső löketet. Sokszor néztem, csodáltam mások ékszereit, de nagyon sajnáltam volna a pénzt a bizsuboltokban fellelhető, néha irreálisan drága apróságokra. (Azóta megnyílt a Meska, csodálatos ékszertervezőket találunk akár igazi, akár virtuális boltokban. Az ő általuk megálmodott és két kezükkel létrehozott gyönyörűségek természetesen más kategóriába esnek. Szerintem ők megérdemlik a munkájuk megbecsülését, de azt hiszem elkanyarodok a témától :-)
Így a lányokkal bevettük a gyöngyösboltokat, és otthon alkottunk kedvünkre! Ebből a korszakból sajnos nincsen túl sok fotóm az alkotmányaimról (hm, lehet nem is olyan kár), de azért van egy a két kedvenc gyűrűcskémről.
A kék és barna kombinációja már akkor is szerelem volt :-)
Hurrá, hurrá, elindultam!
Mégpedig azért, mert annyi minden van, amit szeretek csinálni: horgolni, gyurmázni, varrni, írni... Persze egyikben sem vagyok profi, de úgy éreztem, hogy jól esne beszámolni a dolgokról, amiket készítek - talán a legjobb megfogalmazás az lenne, hogy - saját magamnak. Mert mindig mindenbe belekapkodok, nem látom át a folyamatot, így egy picurit tudok ezt, egy pöttynyit tudok azt, de jó lenne látni a munkám linearitását.
Így ez a blog saját kézműves oldalam keresésének a folyamata.
Meg persze azoké a dolgoké, amik megtetszenek, és ezáltal inspirálnak.
Welcome!
