Az én hangom

Ha szeretnél írni valamit, azt a saját stílusodban, a saját hangoddal érdemes tenni - nem más szavaival, utánozva, hanem a Te egyedi, senki máséhoz nem hasonlítható gondolataiddal.

Rendi. De hol az én saját hangom?! Belül, a gondolataim közt biztosan ott cikázik valahol, igazából sok-sok minden kavarog, lappang, forrong, vagy épp szunyókál, de melyik is az igazi? Hát, azt hiszem, mindegyik.

Nem gondolom, hogy mindig ugyanúgy kell szólnia, hiszen a hangulatunk, lelkiállapotunk is folyamatosan változik - egyik percben minden teljes és szuper happy, a másik pillanatban meg történik valami, és hopp, máris máshogy tekintek a világra. Én legalábbis mindig ilyen érzelmi tengerben úszkálok, és körülvesznek az éppen totál egyszerű, máskor meg irtózatosan bonyolult gondolataim. Összecsapnak körülöttem, aztán pedig elvonul a vihar, és csak ringatózom a felszínen. 

Szóval az én saját hangom az összes suttogás, kiabálás, némelykor rikoltozás, trillázás, dörmögés, áriázás, rikácsolás keveréke. Remek. Akkor ebből hozzunk össze valamit.

Forrás: qouteaddicts.com

Rise and shine

Avagy már megint itt vagyok, de most meddig is maradok?! 
Na, ezt jó lenne tudni. 
Mivel az életben a hosszútávú dolgok mellett teszem le a voksomat, épp ezért a maradásom is minimum egy életre tervezett. Szeretek írni. De nem merek. És most veszem a bátorságot, és írni fogok, akár jó, akár rossz lesz a végeredmény. 
Mit tervezek ide? 
Amik megihletnek, inspirálnak, megmaradnak bennem valamiért. Étel, ital, esemény, gondolat, kép, zene, élmény... Minden és bármi. Tanulni szeretnék, magamtól. 
Welcome újra!